A Kardszárnyú Delfin

A kardszárnyú delfin a cetek (Cetacea) rendjén és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.

Földünkön élő összes kardszárnyú delfint nem sorolják egyértelműen egyetlen fajba.
Az Antarktisz térségében élő, kisebb termetű kardszárnyú delfineket (Orcinus nanus vagy Orcinus glacialis) künön fajnak is tekinti néhány tudós.

A kardszárnyú delfin  megnevezés a hím kard alakú hátuszonyára utal, de más nyelveken a kardszárnyú ragadozó, “gyilkos” természete miatt kapta a nevét: spekkhoggar jelentése pélsául: szalonnatépő.

orcinus-orca

A kardszárnyú delfin méretei és felépítése

– A kardszárnyú delfin a legnagyobb testű delfinfaj (a cetek között csak a közepes nagyságúak közé tartozik).
– A hím átlagos hossza 8 m, a nőstényé 7 m. A borjak születéskor 2-2,4 m hosszúak.
– A felnőtt állatok elérhetik a 7200 kg.
– A kardszárnyú teste vaskos, áramvonalas.
– Feje lekerekített, a csőre alig észrevehető.
– A hátuszonya hosszú, a hímeké háromszögletű, a nőstényeké is a fiatal állatoké kisebb, hátrafelé hajló.

– A melluszonyai evező alakúak, hosszúak. (A hímeknél a melluszony a teljes testhossz 20 %-a lehet, a nőstényeknél ennél kisebb):
– A felnőtt állatok koponyája 60-120 cm hosszú.
– Az alsó és a felső állkapocs egy-egy oldalán 10-13 erős, hegyes fog van. A fogak ovális keresztmetszetűek, befelé és hátrafelé görbülnek. Amikor a száj csukva van, a felső fogak az alsó fogközökbe illeszkednek. A felnőtt állatok foga 12 cm hosszú lehet, de ennek csak egyharmada emelkedik ki az ínyből. Mint a többi delfinnél, minden fog azonos formájú, nincsenek metsző-, szem- és zápfogak.
– A gerince 52 csigolyából áll: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya, 10 ágyékcsigolya és 23 farkcsigolya van.
Az első négy nyakcsigolya egyetlen merev egységgé olvad össze.
– 11-13 pár bordája van, ezek közül 6 pár kapcsolódik a szegycsonthoz.

  • A bőre alatt 6-10 cm vastag szalonnaréteg van; zsírjuknak köszönhetően az állatok két hónapig is koplalhatnak különösebb baj nélkül.
    Egy 4,3 m hosszú delfinnek 46 literes tüdeje volt.
    A herék súlya meghaladja a 10 kg-ot, de mértek már 23 kg-ot is (ez csak az egyik here).

kardszarnyu-delfin
A kardszárnyú delfin megnevezés a hím kard alakú hátuszonyára utal

A kardszárnyú delfin élőhelye

Valamennyi óceánban előfordul. A zajló jég pereméig is elvándorol a kedvelt zsákmányaiért. A hűvös éghajlatú partmenti térségeket jobban kedveli, mint a trópusi övezetet és a nyílt tengert. Legnagyobb számban az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Ha útra kelnek, naponta átlagosan 100 km-t tesznek meg. Bizonyos területekre ugyanazok a kardszárnyú delfinek évről évre visszajárnak, így a tudósoknak lehetőségük nyílik alapos tanulmányozásukra, a delfinkedvelő turistáknak pedig a velük való találkozásra.

Életmódja, viselkedése

kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha is embert téptek volna szét.

Szaporodásukról elég keveset tudunk

A vemhesség különböző források alapján 12-17 hónapig tart. Akárcsak a többi cetfajnál, egyszerre csak egy utód jön a világra. A szaporodási idény nem köthető egyetlen évszakhoz, de a borjak többsége ősszel vagy tél elején születik. A nőstény utódait egy éven át szoptatja.

A kardszárnyú delfin élethossza

kardszarnyu-delfinek
A kardszárnyú delfin teste vaskos, áramvonalas, kiválóan úszik

A nőstények átlagosan 50 évig élnek, a hímek viszont csak 29 évig. Természetesen elélhetnek jóval hosszabb ideig is, a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek. Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik, egy nősténynek élete során 4-6 borja születik.Társas lények, 5-20 tagú rajokban élnek.
Egy-egy ilyen raj többnyire egy idősebb nőstényből, utódaiból és leányaitól született unokáiból áll; a családtagok egész életükön át összetartanak.

A kardszárnyú delfinek gyors úszók

A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak,50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre magukat, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani. Gyakran függőleges helyzetben állnak, és fejüket a víz fölé emelik; ez a viselkedés a kémlelés (spyhopping). Máskor farkukkal, vagy melluszonyaikkal csapkodják a vízfelszínt.
Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat, jöhet az újabb merülés.

Hangjelekkel kommunikálnak

A kardszárnyú delfinek, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsátanak ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódnak és a zsákmányukat is így találják meg. A visszaverődő hanghullámok alapján képesek azonos nagyságú, de különböző fajú halakat megkülönböztetni.

A kardszárnyú delfin színei

A fekete a háta és hófehér a hasa.
A has háromágú villához hasonló fehér foltja a szájtól a végbélnyílás mögöttig húzódik, a hátuszonya mögött a delfin oldalára is felnyúlik.
Feltűnő fehér foltja  van a szeme  mögött is. Közvetlenül a hátuszony mögött van egy nyeregszerű szürke folt.  A fiatal állatokon a fekete részek szürkés, a fehér részek sárgás árnyalatúak is lehetnek.  Az Antarktisz térségében élő delfineknél gyakori, hogy a hátuk nem fekete, hanem szürke színű. A szem mögötti fehér folt alakja, a nyeregfolt mérete és a hátuszony alakja igen változatos. Ezek azok a vonások, amelyek alapján szinte minden példány megkülönböztethető társaitól.

 Kép

Reklámok

A Puma

Kép

puma (1993 óta Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, ami – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még akkor is, ha a kölykeit szoptatja. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató, emberszerű sikolyokat hallat. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. Egyéb ismert elnevezései még a jaguárhegyi oroszlánpárduc,ezüstoroszláncatamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredősuçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van.

Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párducmeghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják.Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos. Dél-Amerikában a párduc a jaguárt jelenti és egyaránt használják a pettyes és fekete egyedekre is. A melanózist okozó gén más macskaféléknél is előfordul, mint például az oroszlán, tigris, leopárd, jaguér, karakál, jaguarundi, szervál, ocelot, margay, vörös híúz, Geoffroymacska esetében; azonban melanozios eseteket még soha nem dokumentáltak a Puma concolornál, bár a helyi legendák szerint a „fekete párducok” léteznek. A feljegyzett anekdoták kiemelkedőek az Egyesült Államok keleti részén levő Appalache-hegység, azon a helyen, ahol a P. concolorelterjedt volt, majd az 1800-as évek végére teljesen kiirtották, és ahol a populációk terjedését nem dokumentálták, 2005-re visszatelepítették.

A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (Miracononyx, mára kihalt), de az igazi gepárdokkal nem. A puma nem áll közeli rokonságban a többi nagymacskával, mint például a leopárdokkal és az oroszlánokkal.

Ezen állatoknak – nagy elterjedési területüknek köszönhetően – színben és méretben jelentős számú változata ismert.