Fehérfejű rétisas

A fehérfejű rétisas a Vádormadarakra vonatkozó Törvénycikk és a Réti- és Szirti Sasora vonatkozó Törvénycikk értelmében még mindig védett madárnak számít. Mielőtt az első európai telepesek megérkeztek volna az Újvilágba, az Amerikában élő réti sasok száma közel félmillió volt: a keleti part mentén a Labrador Félszigettől Florida déli részééig, míg a nyugati parton Kaliforniátol  Alaszkáig fordult elő. Az észak-amerikai kontinensen szinte minden tó és folyó környékét benépesítették. A 48 államból 45-ben őshonos állatnak számított. Egy kutató szerint, a Chesapeake öböl mentén szinte mérföldenként fészkelt egy-egy rétisas. A Hudson folyó alsó részén, valamint Maine állam partjai mentén is rengeteg ilyan sas élt.

 

feherfeju-retisas

Annak, hogy a rétisasok ilyen mértékben kihaltak egyetlen oka van. Amikor  az első európaiak a kontinensre érkeztek, a rétisas még megszokott látványnak számított. A népesség nővekedésével a rétisasok száma egyre csökkent. Mivel a telepesek egyre több halász- és vadászterületeket hodítottak el, a sasoknak nem maradt elegendő táplálék. A sas és az ember ugyanazért a táplálékért versengett, és az ember volt előnyösebb helyzetben. Amikor ekezdődött a nyugat felé terjeszkedés,a rétisas élőhelyeit szinte mind elpusztították, ezért az 1800-as évek végére a fehér fejű rétisasok száma drasztikusan lecsökkent.

Az 1930­-as években az amerikaiak felfigyeltek a problémákra, ezért 1940- ben elfogadták a Rétisasokra vonatkozó Törvénycikket. Ez visszaszorította az ember által okozott pusztítást, így a rétisas populáció ismét nővekedni kezdett. Ekkor azonban megkezdödött a DDT és más vegyszerek széleskörű használata. A növények, amelyekre rovarölő szereket permeteztek, apró rágcsálók eledele voltak, a rágcsálókat pedig a ragadozó madarak falták fel. A DDT nem csak a felnőtt madarakat mérgezte meg, hanem a tojásokat is A tojások héja túl vékony volt, így összetörtek mielőtt még a fiókák kikelhettek volna. Azok a tojások sem keltek ki mind, amelyek épen maradtak. Az elpusztult sasok zsírszöveteiben, és ivarmirigyeiben hatalmas mennyiségű DDT-t találtak, ami akár terméketlenséget is okzhatott.

ragadozo-madar-retisas

1917 és 1953 között Alaszkában több mint százezer fehérfejű rétisast mészároltak le. A helyi halászok attol féltek, hogy a madarak megtizedelik a lazacpopulációt. A ’60-as évek végén és ’70-es évek elején egyre többen felfigyeltek a réti saspopuláció csökkenésére, ezért egyre több államban került fel a védett fajok listájára. Számtalan csoport és egyén tevékenységének köszönhetően a fehérfejű rétisast 1967-ben hivatalosan is védett madárrá nyilvánították minden államban, amely a negyvenedik szélességi körtől délre helyezkedik el. 1973-ban megszületett a Veszélyeztetett Fajokra vonatkozó Törvénycikk, melyet ma Richard Nixon irt alá és iktatott be.

Ez a törvénycikk az egyik legátfogóbb és legfontosabb környezetvédelmi törvény a világon. A rétisas veszélyeztetett helyzetére és élőhelyének védelmezésére a szövetségi és az állami kormány hivatalok, valamint különböző szervezetek hívták fel a közvélemény figyelmét. 1976 július 4-én az Amerikai Hal- és Vadállományi Hivatal a fehérfejű rétisast országszerte védett fajjá nyilvánította.

ragadozo-madarak-sas
1995-ig a fehérfejű rétisas 48 államból 43-ban került a fokozottan veszélyeztetett madarak listájára a Védett Fajokra vonatkozó Törvénycikk értelmében, valamint veszélyeztetett madárrá nyilvánították Wisconsin, Minnesota, Michigan, Washington és Oregon államokban. 1995 júliusában a Hal- és Vadállományi Hivatal már az összes államban csak veszélyeztetetté nyilvánította a réti sast. 

Az Egyesült Államokban mindössze néhány fajnak sikerült lekerülnie a fokozottal veszélyeztetett fajok listájáról. A kaliforniai szürkebálna és az amerikai aligátor, valamint a fehérfejű rétisas ezen szerencsések közé tartozik. Míg a fehérfejű rétisast előbb a kihalás veszélye fenyegette, 1995-re, húsz évvel a DDT betiltása és a védelmi törvények érvénybe lépése után más csak védett madárnak számított.

A teljes rétisas populáció (kb. 70 000 egyed) fele Alaszkában él. Ha ehhez még hozzáadjuk a Brit Columbiában élő 20 000 egyedet is, akkor láthatjuk, hogy a fehérfejű rétisas legnagyobb részben az észak-nyugati partvidéken fordul elő. Azért szeretik itt annyira, mert a lazac is itt él, a fehérfejű rétisas egyik kedvenc tápláléka pedig a lazac.

 

repulo-retisas

Mi okozza a rétisas kipusztulását?

  • Puskával történő vadászat: hanyag és tudatlan emberek, sportvadászok, rosszindulatú emberek és azok akik a tollakat, karmokat a feketepiacon értékesítik.
  • Áramütés: a villanyoszlopokon való landolás vagy felszállás közben, a szárnyak beleakadnak az elektromos vezetékekbe. Ez legtöbbször halálos égési sérüléseket vagy szívmegállást okoz.
  • Ólommérgezés: golyó által sebzett őzek, vadkacsák és más vadak elejtése révén. A sörétek elfogyasztása a réti sas halálát okozza.
  • A fiatal sasok nem olyan jó vadászok, ezért szívesebben táplálkoznak tetemekkel, így akár mérgezett farkasok tetemét is elfogyaszthatják. A mérgezés gyakori halál ok a fiatal sasok esetében.
  • Járművekkel való ütközés
  • Éhezés, élelemhiány. A fiókáknak csaknem fele már az első télen elpusztul, mivel nem talál elegendő élelmet vagy nem elég jó vadászok.
  • Ha egy sas elmerűl a vízben, mivel nem jól mérte be a távolságot, vagy túl nagy halat akart kifogni, előfordulhat, hogy megfullad.Kép
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s