Fehérfejű rétisas

A fehérfejű rétisas a Vádormadarakra vonatkozó Törvénycikk és a Réti- és Szirti Sasora vonatkozó Törvénycikk értelmében még mindig védett madárnak számít. Mielőtt az első európai telepesek megérkeztek volna az Újvilágba, az Amerikában élő réti sasok száma közel félmillió volt: a keleti part mentén a Labrador Félszigettől Florida déli részééig, míg a nyugati parton Kaliforniátol  Alaszkáig fordult elő. Az észak-amerikai kontinensen szinte minden tó és folyó környékét benépesítették. A 48 államból 45-ben őshonos állatnak számított. Egy kutató szerint, a Chesapeake öböl mentén szinte mérföldenként fészkelt egy-egy rétisas. A Hudson folyó alsó részén, valamint Maine állam partjai mentén is rengeteg ilyan sas élt.

 

feherfeju-retisas

Annak, hogy a rétisasok ilyen mértékben kihaltak egyetlen oka van. Amikor  az első európaiak a kontinensre érkeztek, a rétisas még megszokott látványnak számított. A népesség nővekedésével a rétisasok száma egyre csökkent. Mivel a telepesek egyre több halász- és vadászterületeket hodítottak el, a sasoknak nem maradt elegendő táplálék. A sas és az ember ugyanazért a táplálékért versengett, és az ember volt előnyösebb helyzetben. Amikor ekezdődött a nyugat felé terjeszkedés,a rétisas élőhelyeit szinte mind elpusztították, ezért az 1800-as évek végére a fehér fejű rétisasok száma drasztikusan lecsökkent.

Az 1930­-as években az amerikaiak felfigyeltek a problémákra, ezért 1940- ben elfogadták a Rétisasokra vonatkozó Törvénycikket. Ez visszaszorította az ember által okozott pusztítást, így a rétisas populáció ismét nővekedni kezdett. Ekkor azonban megkezdödött a DDT és más vegyszerek széleskörű használata. A növények, amelyekre rovarölő szereket permeteztek, apró rágcsálók eledele voltak, a rágcsálókat pedig a ragadozó madarak falták fel. A DDT nem csak a felnőtt madarakat mérgezte meg, hanem a tojásokat is A tojások héja túl vékony volt, így összetörtek mielőtt még a fiókák kikelhettek volna. Azok a tojások sem keltek ki mind, amelyek épen maradtak. Az elpusztult sasok zsírszöveteiben, és ivarmirigyeiben hatalmas mennyiségű DDT-t találtak, ami akár terméketlenséget is okzhatott.

ragadozo-madar-retisas

1917 és 1953 között Alaszkában több mint százezer fehérfejű rétisast mészároltak le. A helyi halászok attol féltek, hogy a madarak megtizedelik a lazacpopulációt. A ’60-as évek végén és ’70-es évek elején egyre többen felfigyeltek a réti saspopuláció csökkenésére, ezért egyre több államban került fel a védett fajok listájára. Számtalan csoport és egyén tevékenységének köszönhetően a fehérfejű rétisast 1967-ben hivatalosan is védett madárrá nyilvánították minden államban, amely a negyvenedik szélességi körtől délre helyezkedik el. 1973-ban megszületett a Veszélyeztetett Fajokra vonatkozó Törvénycikk, melyet ma Richard Nixon irt alá és iktatott be.

Ez a törvénycikk az egyik legátfogóbb és legfontosabb környezetvédelmi törvény a világon. A rétisas veszélyeztetett helyzetére és élőhelyének védelmezésére a szövetségi és az állami kormány hivatalok, valamint különböző szervezetek hívták fel a közvélemény figyelmét. 1976 július 4-én az Amerikai Hal- és Vadállományi Hivatal a fehérfejű rétisast országszerte védett fajjá nyilvánította.

ragadozo-madarak-sas
1995-ig a fehérfejű rétisas 48 államból 43-ban került a fokozottan veszélyeztetett madarak listájára a Védett Fajokra vonatkozó Törvénycikk értelmében, valamint veszélyeztetett madárrá nyilvánították Wisconsin, Minnesota, Michigan, Washington és Oregon államokban. 1995 júliusában a Hal- és Vadállományi Hivatal már az összes államban csak veszélyeztetetté nyilvánította a réti sast. 

Az Egyesült Államokban mindössze néhány fajnak sikerült lekerülnie a fokozottal veszélyeztetett fajok listájáról. A kaliforniai szürkebálna és az amerikai aligátor, valamint a fehérfejű rétisas ezen szerencsések közé tartozik. Míg a fehérfejű rétisast előbb a kihalás veszélye fenyegette, 1995-re, húsz évvel a DDT betiltása és a védelmi törvények érvénybe lépése után más csak védett madárnak számított.

A teljes rétisas populáció (kb. 70 000 egyed) fele Alaszkában él. Ha ehhez még hozzáadjuk a Brit Columbiában élő 20 000 egyedet is, akkor láthatjuk, hogy a fehérfejű rétisas legnagyobb részben az észak-nyugati partvidéken fordul elő. Azért szeretik itt annyira, mert a lazac is itt él, a fehérfejű rétisas egyik kedvenc tápláléka pedig a lazac.

 

repulo-retisas

Mi okozza a rétisas kipusztulását?

  • Puskával történő vadászat: hanyag és tudatlan emberek, sportvadászok, rosszindulatú emberek és azok akik a tollakat, karmokat a feketepiacon értékesítik.
  • Áramütés: a villanyoszlopokon való landolás vagy felszállás közben, a szárnyak beleakadnak az elektromos vezetékekbe. Ez legtöbbször halálos égési sérüléseket vagy szívmegállást okoz.
  • Ólommérgezés: golyó által sebzett őzek, vadkacsák és más vadak elejtése révén. A sörétek elfogyasztása a réti sas halálát okozza.
  • A fiatal sasok nem olyan jó vadászok, ezért szívesebben táplálkoznak tetemekkel, így akár mérgezett farkasok tetemét is elfogyaszthatják. A mérgezés gyakori halál ok a fiatal sasok esetében.
  • Járművekkel való ütközés
  • Éhezés, élelemhiány. A fiókáknak csaknem fele már az első télen elpusztul, mivel nem talál elegendő élelmet vagy nem elég jó vadászok.
  • Ha egy sas elmerűl a vízben, mivel nem jól mérte be a távolságot, vagy túl nagy halat akart kifogni, előfordulhat, hogy megfullad.Kép

Kék bálna és a Közönséges barázdásbálna

A kék bálna 30 méteres hosszával és 180 tonnás, vagy ennél is nagyobb testtömegével a legnagyobb ismert állat, ami valaha is létezett. Az eddigi adatok szerint a legsúlyosabb állat 190 tonnás volt. A leghosszabb bálna címét egy nőstény birtokolja melynek hossza elérte a 33,6 métert.

   

Kékbálna az óceánban

Ennek a hatalmas állatnak a teste hosszú, kúpszerű. Feje lapított, U-alakú. A toroktól kezdve, a testtel párhuzamosan, 60 – 120 barázda húzódik. A barázdák növelik a száj térfogatát, sőt a víz kinyomásában is szerepük van. Szája a megnyúlt barázdákkal együtt képes 90 tonna táplálékot és vizet befogadni. Szűk torka miatt ennek ellenére a kék bálna képtelen labda méretű élőlénynél nagyobbat lenyelni. Szájának elülső része vastag. A szájpadlásáról eredő több száz, 1 méter hosszú szilával szűri ki a planktont a tengervízből.

   

A kékbálna barázdái és hatalmas farokuszonya

Sebessége általában, 15 – 20 kilométer óránként, de meneküléskor óriási testével 37 kilométer/óra, rövid ideig pedig 50 kilométer/óra sebességre is képes. Táplálkozáskor úszása lelassul 5 kilométer/órára.

A kifejlett kék bálna naponta 40 millió krillt fogyaszt, ez körülbelül 3600 kilogramm táplálékot jelent. Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. Mivel a krill állandóan mozgásban van, a bálna kénytelen utánuk úszni. Nappal körülbelül 100 méteres mélységekben vadászik, csak éjszaka táplálkozik a víz felszínén, amikor a krill felfelé vándorol. A táplálkozási célú merülések általában 10 – 20 percig tartanak. Felszínre emelkedéskor áttöri magát a planktonfelhőkön, miközben nagyokat “kortyol”, a száját félig bezárja, közben sziláin át a nyelve segítségével kipréseli a vizet, ily módon szilasertéi között bőséges mennyiségű tápláló planktont fog fel. Krillvadászat közben a kék bálna kisebb halakat, rákokat, kalmárokat is lenyel.

Életének első hét hónapjában a kékbálna-borjú naponta 400 liter tejet fogyaszt. Gyorsan növekszik, 24 óránként 90 kilogrammot szed fel magára. A borjú születésekor 2700 kilogramm súlyú, körülbelül akkora, mint egy átlagos méretű kifejlett nílusi víziló.

   

A kilégzéskor megjelenő több méter magas párafelhő

Közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus)

Hosszú és karcsú teste háta barnásszürke, hasi oldala világos színű. A közönséges barázdásbálna csak a jéggel borított és az óceánok üres, élettelen helyeit kerüli el. Tápláléka a rajokban élő kis halakból, kalmárokból és rákokból áll.

   

Közönséges barázdásbálna az óceánban

Táplálkozás közben a bálna 10 kilométer/órás sebességgel úszik, és képes egy “harapásra” 70 köbméter vizet és táplálékot bekapni. Miután befalta a táplálékkal teli vizet, a szilákon keresztül kinyomja a vizet a szájából, de a táplálék fennakad a szilákon. A kifejlett állat szájának mindkét felén 250 – 450 szila található. A közönséges barázdásbálna általában 200 méternél mélyebbre nem merül, egy merülés alatt körülbelül négyszer képes falni. Minden falásnál körülbelül 10 kilogramm krillt és apró halat nyel le. Naponta 1800 kilogramm táplálékra van szüksége az életben maradáshoz. A közönséges barázdásbálna egyik vadászmódszere az, hogy nagy sebességgel körülússza a halrajt, amíg a megijedt halak összezsúfolódnak, aztán nagyra tátott szájával közéjük úszik, és bekap belőlük amennyit csak tud.

   

A bálna hasoldali barázdái és óriási szája

Az ivarérettséget a hím 10, a nőstény 13 éves korban éri el. A párzási időszak decembertől februárig tart, a mérsékelt övezetben, a partok közelében. A nőstények csak minden második – harmadik évben párzanak. 11,5 hónapot követően a nőstény egy, átlagosan 6,5 méter hosszú és 1800 kilogramm súlyú utódot hoz a világra. A szoptatás 6 – 7 hónapig tart, ekkorra a borjú eléri a 11 – 12 méteres hosszúságot. A borjú az első vándorutat a táplálkozó helyek felé anyja mellett teszi meg.

A bálnák éneke

A bálnák sóhajokat, füttyöket, csettintéseket hallatnak. A megfigyelések szerint a különböző hangok egymás utáni összekapcsolásával egyedi hangmintázatot állítanak össze, melyeknek ismétlésével hozzák létre a jellegzetes dallamokat. A kutatási eredmények nem bizonyítják a cetek nyelvének létezését, de úgy tűnik, hogy a bálnák mondatokat használnak, csakúgy, mint mi emberek.