A jegesmedve

Külső jegyei:
A jegesmedve a legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó, a kifejlett hímek testhossza 2,5 méternél is nagyobb lehet, marmagassága elérheti az 1,6 m-t, testtömege pedig akár a 600-800 kg-ot is. A nőstények ettől jóval kisebbek, 300 kg-nál ritkán nőnek nagyobbra. Szőrzete alapvetően fehér színű, amely különböző környezeti tényezőktől függően sárgás, barnás vagy szürkés árnyalatú lehet. A fehér bunda alatt bőre azonban fekete. Feje viszonylag kis méretű, rajta kicsi, kerek fülekkel és fekete orral, nyaka hosszú, megnyúlt. Széles mancsai vannak, talpát pedig szőr borítja, mely a hőszigetelésen kívül egyfajta csúszásgátlóként is szolgál a jégtáblákon való közlekedésekor.

Elterjedése:
A jegesmedve az Északi-sarkkör vidékén él. Főként az állandó fagy és jég birodalmában érzi magát otthon. Az évszakos változásokat, és ezzel együtt az északi jégtakaró változó kiterjedését akár 1000 km-t is vándorol észak-déli irányba. Nyaranta gyakran a szárazföldi területeken is megjelenik, ahol hosszabb ideig megmarad a jég, mint a nyílt tengeren.

Életmódja:
A jegesmedve általában magányosan él, kivéve párzási időben és a bocsait nevelő anyát. Széles mancsainak köszönhetően kiválóan tud úszni, vastag bundája a jeges vízben is megfelelő hőszigetelést biztosít számára. Érzékszervei közül a szaglása kifejezetten jól fejlett, míg látása és hallása nem az erőssége. A jegesmedvének nincs téli nyugalmi időszaka, csak a bocsait nevelő nőstény húzódik vissza a jégbe vájt otthonába hosszabb időre. Természetes ellensége a kifejlett jegesmedvének nincs.

Táplálkozása:
A jegesmedve ragadozó, fő táplálékát különféle fókafajok alkotják, de ezen kívül minden állatot elfogyaszt, amit el tud kapni: vízimadarakat, azok tojásait, kistermetű emlősöket, halakat is. A nyári időszakban a szárazföldön vándorolva kis mennyiségben különböző növényi táplálékot is elfogyaszt.

Szaporodása:
A jegesmedvék, magányos életmódú állatok lévén, épp csak a párzás idejére találkoznak. Ez a tavasz folyamán történik, majd a nőstény 6-8 hónapos vemhesség után, a hó alatt kialakított üregében, a tél folyamán hozza világra utódait, egyszerre átlagosan kettőt. A kölykök csukott szemmel, de dús bundával születnek. Anyjuk először a tavasz beköszöntekor, április környékén vezeti a felszínre. 2-3 éves korukig maradnak együtt a nősténnyel. Ivarérettségüket 5-6 éves korukban érik el. 25-30 évig élhetnek.

Természetvédelmi állapota:
A jegesmedvére a legnagyobb veszélyt a globális klímaváltozás jelenti. Ennek eredményeként ugyanis egyre szűkül a természetes élettere, valamint egyre csökken a természetes táplálékbázisa is. Korábban vadásztak rá, mára ez szerencsére nem jellemző. Csúcsragadozóról lévén szó, a táplálékláncban felhalmozódó szennyező és mérgező anyagok is a jegesmedvék egyedszámának csökkenését eredményezik. Az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Norvégia és Dánia együttműködés keretében védik és kutatják a vadon élő jegesmedve állományt.
IUCN Vörös Könyv besorolása: sebezhető.
CITES besorolása: II. függelék.

Tudod-e…?

… hogy a jegesmedve legközelebbi rokona a barnamedve, mellyel hibridizálódva szaporodóképes utódok jönnek a világra.

… hogy bár az eszkimók szőrméjéért és húsáért vadásztak a jegesmedvére, a máját nem ették meg, mivel annak túlzottan magas A-vitamin tartalma az emberre mérgező hatású. Fél kilogramm jegesmedve májban az ember számára halálos adag A-vitamin található.

Jegesmedvék az állatkertekben:
A jegesmedve állatkerti tartása a látogatói igények szempontjából sem elhanyagolható, de fontos faja a környezeti nevelésnek, hiszen a medvefélék egyetlen faja, mely az örök hó és jég birodalmában való élethez adaptálódott. A látogatók körében való népszerűsége révén élőhelyének zászlóshajó faja mind oktatási, mind természetvédelmi szempontból. Bár vadon élő állománya nincs közvetlenül veszélyben, ennek ellenére az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége tenyészprogramot hozott létre a jegesmedvék állatkerti állományának fenntartására. Ennek keretében Európa állatkertjeiben viszonylag gyakori fajnak tekinthető. Magyarországon jelenleg a Budapesti Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban lehet jegesmedvékkel találkozni.

A hazai törvényi előírások szerint egy jegesmedve-pár számára legalább 200 m2-es kifutót és egy minimum 60 m2-es medencét szükséges biztosítani. A nemzetközi ajánlás ettől kétszer nagyobb kifutót ír elő, elkülönítési lehetőségekkel mind a külső, mind a belső férőhelyet illetően. Ráadásul a nőstény számára az utódneveléshez egy, a külvilágtól minél teljesebben izolált helyet kell biztosítani. A környezetgazdagítás a jegesmedvék esetében kiemelt jelentőségű, mivel a korábbi szegényes környezetben tartott állatok esetében így akár 90%-kal is csökkenthetőek a sztereotip viselkedésformák. Etetésükhöz elsősorban magas zsírtartalmú húsokat, valamint kiegészítésként halat és olajokat kapjanak, melyek különösen gazdagok többszörösen telítetlen zsírsavakban. Fontos emellett egy kevés növényi táplálékot is biztosítani számukra.

Reklámok

A Grizzly Medve

A grizzly medve hatalmas méretei ellenére igen gyorsan képes közlekedni, akár 48 kilométert is képes megtenni óránként. Védett állat, ma már csak körülbelül 1000 példány él az amerikai kontinensen. 

 

A grizzly medve bemutatása

 

Besorolása: emlős

Táplálkozása: vegyes

Átlagos élettartama a vadonban: 25 év

Mérete: 1,5- 2,5 méter

Súlya: 363 kg

Védettségi státusz: védett

 

Gyorsak, ha akarnak

 

A grizzly életmódja

A grizzly medve az észak-amerikai barnamedve egyik alfaja. Ezek a félelmetes óriások általában magányos állatok – kivéve a nőstényeket és a bocsokat -, de néha mégis egybegyűlnek. Drámai összejöveteleik azonnal észrevehetőek Alaszka halászterületein, amikor a lazac a felvizeken a nyári ívásra készül. Ebben az időszakban több tucat medve gyülekezik a hal-lakomára, azon zsírok után sóvárogva, amelyek életben tartják őket az előttük álló hosszú tél idején.

A barnamedvék vermet ásnak, a téli álomhoz gyakran egy számukra alkalmas domboldalon rejtőznek el. A nőstény medvék a téli pihenő során hozzák napvilágra utódaikat, amelyek nagy gyakorisággal ikrek.

 

Agrizzly táplálkozása

A grizzly medvék hatalmas, a tápláléklánc csúcsán álló ragadozók, azonban táplálékuk gyakran dióból, bogyókból, gyümölcsökből, levelekből és gyökerekből áll. Más állatokat is megesznek, a rágcsálóktól a jávorszarvasokig.

A grizzlyk jellegzetesen barnák, de előfordul, hogy a szőrszálaik vége fehér vagy halvány, hisz ezáltal kapták hagyományos elnevezésüket.

 

Méltóságteljes megjelenésük van

 

Lenyűgöző méretük ellenére a grizzly medvék eléggé gyorsak, és a mérések szerint 30 mérföldet (48 kilométer) is képesek megtenni óránként. Az emberre nézve veszélyesek lehetnek, különösen, ha meglepik őket, vagy ha egy anya és bocsa közé merészkednek.

 

A grizzly medve élőhelye

A grizzly valamikor Észak-Amerika egész nyugati részén honos volt, és még a Nagy Prérit is bebarangolták. Számuk fokozatosan csökkent, és ma már csupán mintegy 1000 grizzly maradt az amerikai kontinensen, ahol törvényileg védetté nyilvánították őket. Sok grizzly továbbra is bebarangolja Kanada és Alaszka vadonjait, ahol a vadászok nagy trófeának tekintik, és ezért továbbra is üldözik őket.

Kép

A Hóbagoly

Külső jegyei:
A hóbagoly testhossza 53-73 cm, szárnyfesztávolsága átlagosan 170 cm. Testtömege 1,1-2 kg közötti. A nőstény nagyobb termetű, mint a hím. Fehér tollazatát fekete foltok és sávok tarkítják, melyek a tojók és a fiatalok esetében jóval hangsúlyosabbak, az idősebb hímek csaknem teljesen fehérek. Lábait egészen a lábujjakig fehér tollazat borítja. Erőteljes karmai és csőre fekete, szeme sárga.

Elterjedése:
A hóbagoly az északi sarkvidék területén, Eurázsia és Észak-Amerika északi részén él. Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán, füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli. Télen gyakran délebbre vándorol, ilyenkor lakott területek közelében is feltűnik, és ritka kóborlóként alkalmanként Magyarországon is felbukkan.

Életmódja:
A hóbagoly, a legtöbb bagolyfajjal ellentétben, elsősorban nappali életmódú. Többnyire magányosan él. A szaporodási időben erőteljesen territoriálisak, a területüket a hímek hangjelzéssel és fenyegető testtartással védelmezik vetélytársaikkal szemben. A territórium nagysága a területen fellelhető táplálékmennyiségtől függ. A hóbagoly elterjedési területének nagy részén költözőmadár, télen a hideg északi területekről délebbre vándorol. Természetes ellenségei a rókák, farkasok és a nagytermetű ragadozómadarak.

Táplálkozása:
A hóbagoly ragadozó, táplálékát elsősorban kistermetű rágcsálók (lemmingek, egerek, patkányok, mókusok és egyebek) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, fajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem. Vadászat során egy nyílt terület legmagasabb pontján várakozik a közelben felbukkanó prédára. Lényegében teljes vadászterületét belátja egy helyben ülve, hiszen fejét 270°-ban képes körbefordítani. A nem emészthető csontokat, szőrt, tollazatot nagyméretű, hengeres köpet formájában öklendezi vissza.

Szaporodása:
A hóbagoly alapvetően monogám, de egyes megfigyelések szerint előfordulhat körükben poligámia is. Párzási időszakuk május és szeptember közé esik, a pontos idejét a táplálék bősége határozza meg. A hím az udvarlás során előbb egy “légi bemutatót” tart, gyakran zsákmánnyal a csőrében vagy a karmai között. Majd a földre leszállva folytatja a násztáncot, melynek végén zsákmányát a nőstény elé helyezi. Ritkán előfordul az is, hogy a zsákmányt repülés közben adja át a tojónak. A hím által foglalt territóriumban a nőstény választja ki a fészek helyét, mely valamilyen kisebb magaslat, dombocska. A nőstény ennek a kis magaslatnak a felszínén kis mélyedést kapar, és ebbe rakja tojásait anélkül, hogy bármivel kibélelné. Fészekalja általában 3-8, kivételes esetben, amikor a zsákmányállatok létszáma igen nagy, akár 16 tojás is lehet, melyeket kétnaponta rak le. A tojó az első tojás lerakása után már ül a tojásokon. A kelési idő 32-34 nap. A kikelt fiókákról mindkét szülő gondoskodik. Az utódok 2-4 hetes koruk között kezdenek el repülni, és 5-7 hetes korukban kezdenek el saját maguk vadászni. Élettartamuk vadon 10 év körül várható, fogságban azonban akár 30 évig is élhetnek.

Természetvédelmi állapota:
A hóbagoly populációja stabilnak tűnik, a becslések szerint a vadon élő állománya mintegy 290.000 egyedre tehető. Az ember vadászik rá húsáért, valamint trófeájáért is. A hógaglyokat gyakran éri baleset az emberi tevékenységekből adódóan, elütik őket, magasfeszültségű vezetékeknek repülnek.
IUCN Vörös Könyv besorolása: alacsony kockázatú.
CITES besorolása: II. függelék.

Tudod-e…?

… hogy azokban az években, amikor kevés a zsákmányállat, a hóbagoly lemond a költésről, és nem nevel utódokat.

… hogy mivel nyaranta a sarkkörön túl hónapokon nem megy le a nap, ezért a hóbagoly a legtöbb bagolyfajjal ellentétben a nappali életmódhoz alkalmazkodott.

… hogy a baglyok szeme nem mozog a szemüregükben, ezért csak a fejük forgatásával tudnak másfelé tekinteni.


Hóbaglyok az állatkertekben:
A hóbaglyok a sarkvidékek élővilágának egyik leggyakoribb képviselői az állatkertekben, mint az egyetlen bagolyfaj, mely az arktikus körülményekhez alkalmazkodott. Az állatkerti ismeretterjesztésben a nappali életmódhoz való alkalmazkodása révén tölt be fontos szerepet, mely a legtöbb bagolyfajtól megkülönbözteti. Az európai állatkertekben az egyik leggyakrabban látható bagolyfaj, Magyarországon is több helyen találkozhatunk vele: Budapesten, Debrecenben, Győrben, Nyíregyházán és Veszprémben.

A állatkerti állatok tartására vonatkozó rendelet értelmében egy hóbagolypár számára minimálisan egy 24 m2 alapterületű és 3 m magasságú röpdét kell biztosítani. A röpdébe helyezett ülőrudaknál figyelni kell egyrészt arra, hogy a baglyok előszeretettel ülnek a magasabban elhelyezett rudakra, az emberek szemmagassága fölött, másrészt a nagy szárnyfesztávolságuk miatt a rudak ne akadályozzák őket a repülésben. Mivel a hóbaglyok félénk madarak, ezért biztosítani kell nekik olyan búvóhelyeket, ahová el tudnak húzódni a látogatók elől. Biztonságérzetüket tovább növeli, ha röpdéjük egy, vagy akár két oldala átláthatatlan borítást kap. A látogatók biztonsága érdekében legalább egy méteres biztonsági sávnak kell lennie a látogatói sétány és a röpde között, mivel a baglyok erős csőrükkel komoly sérülést okozhatnak. Táplálásuk frissen leölt vagy frissen kiolvasztott egérrel, patkánnyal, tengerimalaccal, hörcsöggel, naposcsibével történik. Friss ivóvíznek állandóan lennie kell a madarak előtt. Szállításukhoz teljesen sötét szállítóládát kell használni, melynek alját valamilyen csúszásgátló anyagnak kell borítania, melyen a baglyok karmaikkal meg tudnak kapaszkodni.

Kép

A Kardszárnyú Delfin

A kardszárnyú delfin a cetek (Cetacea) rendjén és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.

Földünkön élő összes kardszárnyú delfint nem sorolják egyértelműen egyetlen fajba.
Az Antarktisz térségében élő, kisebb termetű kardszárnyú delfineket (Orcinus nanus vagy Orcinus glacialis) künön fajnak is tekinti néhány tudós.

A kardszárnyú delfin  megnevezés a hím kard alakú hátuszonyára utal, de más nyelveken a kardszárnyú ragadozó, “gyilkos” természete miatt kapta a nevét: spekkhoggar jelentése pélsául: szalonnatépő.

orcinus-orca

A kardszárnyú delfin méretei és felépítése

– A kardszárnyú delfin a legnagyobb testű delfinfaj (a cetek között csak a közepes nagyságúak közé tartozik).
– A hím átlagos hossza 8 m, a nőstényé 7 m. A borjak születéskor 2-2,4 m hosszúak.
– A felnőtt állatok elérhetik a 7200 kg.
– A kardszárnyú teste vaskos, áramvonalas.
– Feje lekerekített, a csőre alig észrevehető.
– A hátuszonya hosszú, a hímeké háromszögletű, a nőstényeké is a fiatal állatoké kisebb, hátrafelé hajló.

– A melluszonyai evező alakúak, hosszúak. (A hímeknél a melluszony a teljes testhossz 20 %-a lehet, a nőstényeknél ennél kisebb):
– A felnőtt állatok koponyája 60-120 cm hosszú.
– Az alsó és a felső állkapocs egy-egy oldalán 10-13 erős, hegyes fog van. A fogak ovális keresztmetszetűek, befelé és hátrafelé görbülnek. Amikor a száj csukva van, a felső fogak az alsó fogközökbe illeszkednek. A felnőtt állatok foga 12 cm hosszú lehet, de ennek csak egyharmada emelkedik ki az ínyből. Mint a többi delfinnél, minden fog azonos formájú, nincsenek metsző-, szem- és zápfogak.
– A gerince 52 csigolyából áll: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya, 10 ágyékcsigolya és 23 farkcsigolya van.
Az első négy nyakcsigolya egyetlen merev egységgé olvad össze.
– 11-13 pár bordája van, ezek közül 6 pár kapcsolódik a szegycsonthoz.

  • A bőre alatt 6-10 cm vastag szalonnaréteg van; zsírjuknak köszönhetően az állatok két hónapig is koplalhatnak különösebb baj nélkül.
    Egy 4,3 m hosszú delfinnek 46 literes tüdeje volt.
    A herék súlya meghaladja a 10 kg-ot, de mértek már 23 kg-ot is (ez csak az egyik here).

kardszarnyu-delfin
A kardszárnyú delfin megnevezés a hím kard alakú hátuszonyára utal

A kardszárnyú delfin élőhelye

Valamennyi óceánban előfordul. A zajló jég pereméig is elvándorol a kedvelt zsákmányaiért. A hűvös éghajlatú partmenti térségeket jobban kedveli, mint a trópusi övezetet és a nyílt tengert. Legnagyobb számban az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Ha útra kelnek, naponta átlagosan 100 km-t tesznek meg. Bizonyos területekre ugyanazok a kardszárnyú delfinek évről évre visszajárnak, így a tudósoknak lehetőségük nyílik alapos tanulmányozásukra, a delfinkedvelő turistáknak pedig a velük való találkozásra.

Életmódja, viselkedése

kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha is embert téptek volna szét.

Szaporodásukról elég keveset tudunk

A vemhesség különböző források alapján 12-17 hónapig tart. Akárcsak a többi cetfajnál, egyszerre csak egy utód jön a világra. A szaporodási idény nem köthető egyetlen évszakhoz, de a borjak többsége ősszel vagy tél elején születik. A nőstény utódait egy éven át szoptatja.

A kardszárnyú delfin élethossza

kardszarnyu-delfinek
A kardszárnyú delfin teste vaskos, áramvonalas, kiválóan úszik

A nőstények átlagosan 50 évig élnek, a hímek viszont csak 29 évig. Természetesen elélhetnek jóval hosszabb ideig is, a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek. Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik, egy nősténynek élete során 4-6 borja születik.Társas lények, 5-20 tagú rajokban élnek.
Egy-egy ilyen raj többnyire egy idősebb nőstényből, utódaiból és leányaitól született unokáiból áll; a családtagok egész életükön át összetartanak.

A kardszárnyú delfinek gyors úszók

A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak,50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre magukat, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani. Gyakran függőleges helyzetben állnak, és fejüket a víz fölé emelik; ez a viselkedés a kémlelés (spyhopping). Máskor farkukkal, vagy melluszonyaikkal csapkodják a vízfelszínt.
Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat, jöhet az újabb merülés.

Hangjelekkel kommunikálnak

A kardszárnyú delfinek, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsátanak ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódnak és a zsákmányukat is így találják meg. A visszaverődő hanghullámok alapján képesek azonos nagyságú, de különböző fajú halakat megkülönböztetni.

A kardszárnyú delfin színei

A fekete a háta és hófehér a hasa.
A has háromágú villához hasonló fehér foltja a szájtól a végbélnyílás mögöttig húzódik, a hátuszonya mögött a delfin oldalára is felnyúlik.
Feltűnő fehér foltja  van a szeme  mögött is. Közvetlenül a hátuszony mögött van egy nyeregszerű szürke folt.  A fiatal állatokon a fekete részek szürkés, a fehér részek sárgás árnyalatúak is lehetnek.  Az Antarktisz térségében élő delfineknél gyakori, hogy a hátuk nem fekete, hanem szürke színű. A szem mögötti fehér folt alakja, a nyeregfolt mérete és a hátuszony alakja igen változatos. Ezek azok a vonások, amelyek alapján szinte minden példány megkülönböztethető társaitól.

 Kép

Az Ocelot

A Dél-Amerikában honos ocelot akkora, mint egy hiúz, de teste kecsesebb és a lábai rövidebbek. A legnagyobb ocelot példányok az Amazonas mentén élnek.

Az ocelot mintás nagymacska

Az ocelot szépséges bundájával alkalmazkodott az élőhelyéhez. Az őserdőben élő ocelotok sötétebbek, az alapszínük sárga, mert a fák színéhez igazodik, és a foltjaik is nagyobbak. A nyílt sztyeppéken, bokros vidékeken világosabbak, tompa, szürkés a színük, foltjaik pedig kisebbek.

A jellegzetes ocelot minta: a szemektől a fülekig két fekete csík húzódik, s erre merőlegesen a szemkontúr hosszabbításaként a nyak felé is egy-egy csík fut. A tarkón négy hosszanti, vastag csík található, egy sál mintázatához hasonlít. A testén levő foltok szabálytalan mintázatúak, és nagyságúak, de hosszanti futásúak. A foltok kerete fekete, a belsejük pedig szürkésbarna. A hasa alja fehér, melyet a lábakkal együtt fekete pettyek tarkítanak. A farka fekete gyűrűkkel írott. A szőre sűrű, csillogó és bársonyos tapintású

 

Bunda divat

 

Ocelotprém

Csodálatos prémje millió nő szívét dobogtatja meg, emiatt a mai napig előszeretettel vadásszák. Az 50-es években például volt olyan esztendő, amikor 80.000 ocelotot lőttek ki a bundája miatt, ezért Mexikóban rövid idő alatt ki is pusztították őket. Annyira keresett volt a szőrmepiacon, hogy félő volt, hamarosan az egész faj kipusztul. Ezért egyes dél-amerikai országokban kíméleti időszakot rendeltek el, a védelmére.

 

 

Házi tenyésztésű ocelotok

Ezután Svédországban, Dániában, Paraguayban és a régi NSZK-ban több farmon, a befogott és állatkertekből származó ocelotokkal tenyésztési programot indítottak. Ennek köszönhetően két alaptípus jött létre: egy kis testű, szapora és egy nagyobb testű ocelot, amely kevesebbet ellik. A két típus keresztezésével egy egységes populáció kialakítására törekedtek.

Könnyen, a macskákhoz hasonlóan lehet nevelni őket. A Nemzetközi Vadvédelmi Alap védett állatnak nyilvánította.

Az ocelot természete

Jól mászik, jó úszó, beleolvad a környezetébe, nesztelenül közlekedik. Szívesen vadászik mocsarakban, de ügyesen közlekedik a fákon is. Napnyugta után kezdi el a portyázását. A hallására és a látására támaszkodik a vadászatai során. Macskaféle, ezért kiválóan lát a sötétben. A bajusza nagyon fontos szerve. A szálai érintésre érzékenyek, ezért a szűk helyeket is jól érzékeli hosszú bajszával. A természetben minden kisebb emlőst, madarat, rágcsálót elkap és ügyes a halászatban is.

 

Ocelot prédára várva...
Ocelot becserkészés közben

 

Vadmacska vadászat

 

ocelot, bunda, eleség
Az ocelot fogságban is akkor érzi jól magát, ha élő eleséget kap

Ha veszélyt érez, a legközelebbi fára menekül, de áldozatát a talajon vadássza le. Amint észreveszi a zsákmányát, laposan fekszik, hirtelen ráugrik, a karmait beléfúrja, majd nyakon harapja, így ejti el. A fogazata nagyon erős. Fogságban is akkor érzi jól magát, ha élő állatot kap, amelyet megfoghat és szertartásosan ellakmározhat. A területét- a többi macskaféléhez hasonlóan -megjelöli.

 

Hűséges társ

Az ocelot hűséges társ. A hím segít felnevelni a kölyköket, és vadászni is együtt járnak. Nyávogással jeleznek egymásnak. Hívogatják egymást, hogy tudják a másik pontos helyét. Territóriumot tartanak fenn, egy hím területe több nőstényét is lefedi.

 

A szex

A legtöbb területen az ocelotok év bármely időszakában képesek párosodni, és általában évente kétszer szülnek. A párosodást a hím kezdeményezi, hangos, fület tépő ordítással hívja magához a nőstényt. A vemhesség vége felé a mama biztonságos, eldugott bemélyedést keres, és fészket készít, amelyet aztán a saját szőrével bélel ki.

Az ocelot kölykök

A vemhesség 81 napig tart, akkor hozza világra kölykeit. Általában 2-4 kölyök születik. Az újszülöttek teljesen vakok és tehetetlenek. Az anyjuk csak az élelemszerzés idejére hagyja őket magukra. Az első hetekben ugyanis csak szopnak, később a mama kicsi, élő állatokat visz nekik, amelyeket a kölykök maguk ölnek meg. Ezzel gyakorolnak a későbbi vadászatokra, ahová elkísérik a szüleiket. Egy évig együtt marad a család, aztán a fiatalok elhagyják a territóriumot, hogy új, saját területet keressenek maguknak.

 Kép

A Puma

Kép

puma (1993 óta Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, ami – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még akkor is, ha a kölykeit szoptatja. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató, emberszerű sikolyokat hallat. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. Egyéb ismert elnevezései még a jaguárhegyi oroszlánpárduc,ezüstoroszláncatamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredősuçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van.

Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párducmeghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják.Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos. Dél-Amerikában a párduc a jaguárt jelenti és egyaránt használják a pettyes és fekete egyedekre is. A melanózist okozó gén más macskaféléknél is előfordul, mint például az oroszlán, tigris, leopárd, jaguér, karakál, jaguarundi, szervál, ocelot, margay, vörös híúz, Geoffroymacska esetében; azonban melanozios eseteket még soha nem dokumentáltak a Puma concolornál, bár a helyi legendák szerint a „fekete párducok” léteznek. A feljegyzett anekdoták kiemelkedőek az Egyesült Államok keleti részén levő Appalache-hegység, azon a helyen, ahol a P. concolorelterjedt volt, majd az 1800-as évek végére teljesen kiirtották, és ahol a populációk terjedését nem dokumentálták, 2005-re visszatelepítették.

A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (Miracononyx, mára kihalt), de az igazi gepárdokkal nem. A puma nem áll közeli rokonságban a többi nagymacskával, mint például a leopárdokkal és az oroszlánokkal.

Ezen állatoknak – nagy elterjedési területüknek köszönhetően – színben és méretben jelentős számú változata ismert.

A Panda

Az óriáspanda a legritkább medvefaj Földünkön. Ma már csak mintegy 1600 óriáspandaKép 

él szabadon. Elődeik még Dk-Kína jelentős részén, Burma északi részén és Vietnámban is őshonosak voltak.

 

Az óriáspandáknak gyakorlatilag nincs természetes ellenségük. Az egyedüli veszélyt az ember jelenti számukra.

 

 A nagy területeket érintő erdőirtás miatt az óriáspandák élőhelye az elmúlt húsz évben mintegy felére csökkent. (Az egyes pandatelepek nagyon távol esnek egymástól, így gyakran megtörténik, hogy a rövid párzási időszak alatt nem találják meg egymást az állatok. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pandák eleve nehezen szaporodnak és sok kis panda még azelőtt elpusztul, hogy megérné a felnőttkort.)

 

Egyre kevesebb a rendelkezésükre álló bambusz. Pedig az óriáspandák étvágya csillapíthatatlan. Egyetlen nap alatt annyi bambuszt képesek megenni, mint testsúlyuk fele. Mivel a bambusz tápértéke igen alacsony, így nagyon sokat kell belőle elfogyasztaniuk. Ez a komoly elfoglaltság akár napi 14 órát is igénybe vesz. A változatosság kedvéért néha más növényeket, ritkán húst is esznek.

 

 

A komoly büntetés (10-20 év börtön) és a felvilágosító munka hatására szerencsére már nem vadásszák illegálisan a pandákat. Többször előfordul viszont, hogy a pandák olyan csapdák áldozatául esnek, amit az orvvadászok más állatoknak szántak.